Benvenuto Cellini (Firenze, 1500. november 3. - Firenze, 1571. február 13.), neves szobrász, aranyműves, zenész és író, a művészettörténet egyik leghíresebb és legnagyszerűbb önéletrajzának szerzője, akit a Középkor legösszetettebb és legküzdelmesebb életpályájú művészeként tartanak számon. Életét az erőszak, a bűncselekmények, a provokációk, talán még Caravaggio élettörténeténél is jobban megbélyegezték. Cellini élete ugyanakkor fordulatokban, kalandokban és legendássá vált műremekekben is rendkívül gazdag volt. Eme elbeszélés főhőse képes felelősségteljes feladatok és hősies tettek véghezvitelére, mint például Róma védelme, az 1527-es fosztogatások során, de felejthetetlen marad VII. Kelemennel és III. Pál pápákkal vívott harca is. És ámbár mindkét egyházfő elismerte művészi géniuszát, mégis rengeteg nehézséget és csalódást okoztak neki, végül a római Angyalvár legmélyebb bugyraiban raboskodott, ahonnan I. Ferenc francia király közbenjárásának köszönhetően szabadult ki. Benvenuto Cellini, példa nélküli munkássága és műremekei, mint például az I. Ferencnek készített sótartója, melyet ma a bécsi Szépművészeti Múzeumban csodálhatunk meg, vagy a páratlan erőfeszítést követelő Perseus bronzszobra, melyet Firenzében készített el, I. Cosimo hercegnek, mai napig is végtelen csodálatot és tiszteletet váltanak ki. Alessandro Masi, a firenzei művész szavain keresztül tárja az olvasó elé Cellini megdöbbentő életrajzát, amelyből egy gátlástalan gyilkos, szükség esetén tolvaj, saját korát meghaladóan modern, nyíltan homoszexuális férfi és egy határtalanul tehetséges művész zaklatott sorsa vázolódik fel előttünk, akit mindezért több alkalommal bíróság elé állítottak és be is börtönöztek.